1. Az erdélyi gyógyszertári hálózat kialakulása icon

1. Az erdélyi gyógyszertári hálózat kialakulása


1 чел. помогло.
Similar



Загрузка...
страницы: 1   ...   62   63   64   65   66   67   68   69   ...   103
return to the beginning
скачать
^

Az Issekutz család gyógyszerészei


Az ősi örmény eredetű Issekutz család tagjai közt több neves orvos és gyógyszerész van, akik Erdélyben születtek, egyesek egész életükön át Erdélyben is maradtak, mások a politikai és hatalmi változások következtében Magyarországon telepedtek le, és szakmai munkájuk ott teljesedett ki. A család Erdélyben született gyógyszerészei és orvosai közül említünk meg néhányat, azokat, akik az erdélyi gyógyszerészképzésben is részt vettek, illetve a gyógyszerészi tudományok terén maradandót alkottak:

^ Issekutz Ferenc Antal gyógyszerész (1753 ?–)

Issekutz Ferenc Tivadar gyógyszerész (1790 ?–)

Issekutz Károly gyógyszerész (1794 ?–)

Dr. Issekutz Hugó gyógyszerész (1855–1915)

Dr. Issekutz Béla orvos (1886–1979)

Dr. Issekutz Lívia gyógyszerész (1918–1991)

Az erzsébetvárosi származású Issekutz Ferenc Antal magister pharmaciae oklevelét Bécsben szerezte meg 1775-ben. Ő az első nem német nemzetiségű gyógyszerész, aki Nagyszebenben 1795-ben gyógyszertártulajdonos lesz azáltal, hogy a városban működő ún. „tábori patikát” (Feldapotheke) licitáció útján megvásárolja és Császári Sas néven működteti tovább. 1807-ben Nyulas Ferenc, Erdély protomedikusa ellenőrző útján ezt a gyógyszertárat is meglátogatta. Az 1807. szeptember 30-án keltezett jelentésében így ír: „A tulajdonos Issekutz Antal úr, akit 1775-ben avattak gyógyszerészmesterré, komoly, emberséges, gazdag férfi, aki könyörületes a szegények iránt, nemes lelkű, serény, mindig otthonülő, nagy méretekben űzi a gyógyszertárosságot, mert javarészt ő gondoskodik az erdélyi katonaság gyógyszerellátásáról […] pontos és gondos gyógyszerkészítő és kiadó. Megelégszik az orvosságok mérsékelt árazásával és azokkal igyekszik a közönségnek egyszer már kiérdemelt bizalmát továbbra is megtartani” (9).

Fia, ^ Issekutz Ferenc Tivadar, aki gyógyszerészmesteri oklevelét szintén Bécsben szerezte meg 1804-ben (7), hazatérte után apja gyógyszertárában dolgozik, főleg a gyógyszerek beszerzésével foglalkozik. Nyulas Ferenc őt is megemlíti jelentésében, ebből kiderül az is, hogy az apán és fián kívül még egy gyógyszerészmester, három segéd és két laboráns dolgozott gyógyszertárukban, amely akkor Erdélyben a legnagyobb volt. A jelentésben említést találunk a patika helyiségeiről is: „2 officina van (az egyik a katonaság kiszolgálására), 3 laboratórium, 3 anyagraktár és 2 pincehelyiség tartozott a gyógyszertárhoz. Valamennyiben rend, tisztaság és bőséges árukészlet volt”. Ilyen – Nyulas szerint – tíz más, közepes nagyságú gyógyszertárban együttesen is alig tapasztalható.

A nagyszebeni Császári Sas gyógyszertár 1823-ig van Issekutz Ferenc Antal tulajdonában, ekkor eladják a házzal együtt. További sorsukról sajnos nincs adatunk, csupán annyi bizonyos, hogy Issekutz Ferenc Tivadar később Gyulafehérváron halt meg (7).

^ Issekutz Károly huszonhárom éves korában, 1817-ben kapott gyógyszerészmesteri oklevelet a pesti egyetemen (14). Az előbbiekkel való rokonsági kapcsolatát nem ismerjük pontosan.

Pár évtizeddel későbbi adat hivatkozik egy másik Issekutz családra, amelyben 1855. június 19-én Székelyudvarhelyen született ^ Issekutz Hugó. Apja Issekutz Adeodat marosszéki törvényszéki elnök volt, aki később, 1876. január 11-én magyar nemességet nyert I. Ferenc Józseftől, ami a „marosvásárhelyi” előnév használatára jogosította. Címerében a következő mondat áll: „Igazságért ésszel kell vívni.” A nemesség és az előnév használata Kornél és Hugó fiaira is vonatkozott (6). Issekutz Hugó anyja, Placsintár Veronika szintén olyan erdélyi örmény családból származott, ahonnan több gyógyszerész került ki, így apja, Placsintár Gratian (gyógyszerészmesteri oklevelet 1819-ben Bécsben kapott) és testvére, Placsintár Dániel is gyógyszerészek voltak Szamosújváron (8).

Issekutz Hugó iskoláit szülővárosában kezdte meg, de a gimnáziumi osztályokat Segesváron és Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban végezte Gyógyszerészgyakornoki idejének egy részét is Székelyudvarhelyen tölti, majd Szamosújváron és végül Kolozsváron, Wolff János Magyar Korona nevű gyógyszertárában.

Egyetemi tanulmányai után Kolozsváron a FJTE-en, 1876. május 30-án kap gyógyszerészmesteri oklevelet. Egy évig önkéntes a budapesti katonai gyógyszertárban, majd hazatérte után a doktori képzésben vesz részt, és 1882. július 9-én megkapja a gyógyszerészdoktori fokozatot a Tanulmányok a naftalinnak többszörös helyettesítése által nyert származékairól c. értekezésével.

Közben 1881-ben családot alapít, egykori főnöke, Wolff János gyógyszerész Lujza nevű leányát veszi feleségül, apósa halála után (1899) pedig ő veszi át a gyógyszertár vezetését is.

A doktori fokozat elnyerése után továbbra is az egyetem keretében marad Lőte József professzor tanársegédjeként az Általános Kór- és Gyógyszertani Intézetben (4). Több szaklapban közöl dolgozatokat, jelentős a Vegytani Lapokban 1886-ban megjelent Gyógyszerisme és gyógyszerészeti vegytan, különös tekintettel a Magyar Gyógyszerkönyvre és készítményeire c. tanulmánya (3). Egyetemi karrierje szépen ívelt felfelé. Dr. Hintz György egyetemi tanár halála után, 1892. november 26-án magántanárrá habilitálták, az 1893. január 17-én kelt 59 886. számú miniszteri leirattal magántanári minőségben megerősítették kinevezését, s ettől kezdve a három éve megszakadt gyógyszerészi műtan tantárgy előadója (16). Két kis helyiséget és csekély évi átalányt kapott, amely összegből fokozatosan egy kis laboratóriumot szerelt fel, ahol a gyógyszerészhallgatókat gyakorlati oktatásban részesítette (1). A gyógyszerészeket vizsgáztató bizottság tagjai közé is beválasztják (22). Az 1902. november 21-én kelt 79 433. sz. átirat igazolja, hogy az akkor megnyíló Egyetemi gyógyszertárhoz kapott kinevezést egyetemi gyógyszerész minősítéssel és megbízást a gyógyszertár vezetésére (5). Ez volt életének legnagyobb feladata, amire nagy buzgalommal és ambícióval készült. Régi álma valósult meg, amikor 1904. január 1-jén a gyógyszertár megkezdte működését az ő igazgatása alatt. Mivel a forgalom állandóan nőtt, a személyzete is bővült, a Trefort utcai gyógyszertár egyre kisebbnek, szűkebbnek bizonyult, így 1914. május 5-én az ő elképzelése alapján átalakított helyiségbe költöztek, ahol már a szükséges gépek is rendelkezésre álltak, és mellette egy 80 hallgató befogadására alkalmas előadóterem is elkészült. Mindezek a megvalósítások tudását és ügyszeretetét igazolták. Sajnos munkájának eredményét nem sokáig tudta élvezni.

Egyetemi oktatóként is elismert volt. Előadásai színvonalasak, élvezetesek voltak, mindig összekapcsolta az elméletet a gyakorlattal. 1895-ben jelent meg a Jakabházy Zsigmonddal és Nyiredy Gézával közösen írt Gyógyszerisme c. tankönyv, amelyet a gyógyszerészhallgatókon kívül az orvostanhallgatók is szívesen használtak. Az egyetemi hallgatók oktatásán kívül a gyakornokok képzésében is részt vett, 1897-től a gyakornokokat vizsgáztató bizottság tagja lett, majd Nyiredy Géza halála után rövid ideig a tanfolyam vezetője is; bár ekkor már betegeskedett, szívesen elvállalta ezt a feladatot is..

Az egyesületi életben is szerepet vállalt, tagja volt a Magyar Gyógyszerészek Egyesületének, a Természettudományi Társulatnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, a berlini Chemische Geselschaftnak. Gazdag szakirodalmi tevékenységet is folytatott (3). A társadalmi életben köztisztelet övezte, sokrétű munkájának jutalma, hogy 1914-ben „marosvásárhelyi” előnevének megtartása mellett az „erzsébetvárosi” előnévvel is felruházták.

Utolsó nyilvános szereplése 1915. június 4-én volt, amikor már betegágyából kelt fel, hogy jelen lehessen a kolozsvári gyakornoki tanfolyam megnyitásán, június 23-án azonban a gondos ápolás ellenére, hatvanadik életévében utolsót dobbant a szíve. Az egyetem Gyógyszertani Intézetében ravatalozták fel, és 25-én kísérték utolsó útjára a Házsongárdi temetőbe. Sírjánál beszédet mondott Rigler Gusztáv orvoskari dékán, Flohr József gyógyszerész, a volt tanítvány, Ferencz Áron az Intézet nevében és Hintz György mint a Magyarországi Gyógyszerész Egylet kolozsvári járásának igazgatója (20). A gyógyszerészi szaklapok mind megemlékeztek róla, méltatták munkásságát és közölték nekrológját (12). Érdemei elismeréseként a Magyar Gyógyszerészet Pantheonjába is felvették (11).

Bár orvos és nem gyógyszerész volt, mégis itt kell megemlítenünk^ Issekutz Béla professzort is, mivel mind oktatói, mind tudományos tevékenysége szorosan kapcsolódik az erdélyi gyógyszerészképzéshez és az egyetemes gyógyszerészeti tudományhoz.

Erdélyben, Kőhalmon született 1886. január 31-én. Apja a városka bírója volt, később a család Kolozsvárra költözött. Egyetemi tanulmányait a FJTE-en végezte, 1908-ban avatták orvosdoktorrá, de már 1907-től az egyetem Gyógyszertani Intézetében dolgozik Jakabházy Zsigmond vezetése mellett. Később felkérik a kolozsvári gyógyszerészgyakornoki tanfolyam gyógyszerismereti előadásainak megtartására. Ezt a munkáját 1913-tól folyamatosan végzi l920-ig, az ekkor bekövetkezett változásokig. 1913-ban Kolozsváron jelent meg Jakabházy Zsigmonddal közösen írt A gyógyszerismeret tankönyve c. kétkötetes könyve, amely sokáig a gyógyszerészhallgatók oktatásának alapjául szolgált (2). 1919. február 4-én nyilvános rendkívüli tanárrá nevezik ki (22).

A politikai és hatalmi változásokat követően a FJTE-vel együtt ő is előbb Budapestre, majd Szegedre települt át. Már Budapesten az ideiglenes helyen levő Gyógyszerészeti Intézetben, amelynek igazgatója a szintén Kolozsvárról jött Lőte József professzor volt, a gyógyszerészetet adta elő, majd miután Szegedre költöznek, 1921. augusztus 4-én nyilvános rendes tanárrá nevezik ki, és a Gyógyszertani Intézet vezetésével bízzák meg (1). Itt is oktatta a gyógyszerészhallgatókat. Később az egyetem vezetésében is több tisztséget viselt, így 1925–1927 között az Orvostudományi Karon dékán, az 1927/28-as tanév második félévében a FJTE rektora, 1928/29-ben pedig prorektora (17).

1937. szeptember 1-től Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán előbb a Gyógyszerismereti Intézet, majd 1939 és 1962 között a Gyógyszertani Intézet tanszékvezető professzora. Az orvostanhallgatók oktatása mellett a gyógyszerészhallgatóknak itt is előadta a gyógyszerismeret tárgyat. Itt is különböző vezetői tisztségekkel bízzák meg, így 1943-tól az 1944/45. tanév első félévéig az Orvostudományi Kar dékánja, majd 1954 és 1962 között rektorhelyettes. 1949 és 1951 között a Gyógyszerészi Tanulmányi Bizottság vezetője. Ebben a testületben végzett munkájával elősegítette az 1955-ben önállósult Gyógyszerészeti Kar megalakulását. 1954-ben a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben osztályvezetői kinevezést kapott (13).

Maradandó értékű könyvei több kiadást megértek. A ^ Gyógyszertan és gyógyítás c. háromkötetes kézikönyvét (Budapest, 1959–1960) orvosok és gyógyszerészek egyaránt használták. Leányával, Issekutz Líviával közösen írt Gyógyszerrendelés c. könyve 1979-ig négy kiadásban jelent meg.

Sokoldalú munkája elismeréseként számos kitüntetésben részesült. 1939-ben az MTA levelező, 1945-ben pedig rendes tagjává választották. Több emlékérem és érdemrend különböző fokozataival tüntették ki, 1952-ben Kossuth-díjat kapott (18). 1962. augusztus 31-én nyugalomba vonult, de másfél évtizedig még bekapcsolódott a farmakológiai kutatásokba, irányította volt tanítványainak, munkatársainak munkáját (21). 1979. július 31-én hunyt el Budapesten (10).

Gyermekei még Kolozsváron születtek. Béla fia 1912-ben és Lívia leánya 1918-ban. Mindketten követték apjuk hivatását az oktatói és a tudományos kutatásban egyaránt.

^ Issekutz Lívia (1918–1991) gyógyszerészi tanulmányait már Budapesten végezte, 1941-ben kapott gyógyszerész oklevelet. Hét éven át különböző gyógyszertárakban dolgozott. Gyógyszerészdoktori fokozatát 1950-ben kapta meg, ekkor már az Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetében folyó oktatói munkában vett részt, 1968-tól egyetemi docensi minőségben. Egész tevékenységére a kutatói és az oktatói munka szeretete jellemző. A hálózatban dolgozó gyógyszerészek részére a gyógyszerhatástani továbbképző előadásokat is ő tartotta. Apja segítőtársa előbb a könyvei adatgyűjtésében, majd társszerzője is a később megjelent köteteknek. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság gyógyszerkutatási szakosztályának elnöke volt éveken át, és a Gyógyszerészet c. szaklap szerkesztőbizottságának tagja. Egykori férje, dr. Küttel Dezső (1917–1991) is gyógyszerész volt (19).

Az említetteken kívül a kolozsvári FJTE Almanachja az 1878/79. és az 1879/80-as tanévekben (16) említést tesz még egy Issekutz Oszkár nevű gyógyszerészhallgatóról, azonban az ő további sorsáról nincs adatunk.

Irodalomjegyzék

1. Ferencz Á., Dávid L.: A Ferencz József Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézete és Egyetemi Gyógyszertára története. Magyar Gyógyszerésztudományi Értesítő 13, 3, 321–328 (1937).

2. Gulyás P.: Magyar irók élete és munkái. XV. kötet. Argumentum Kiadó, Budapest 1993. 296. o.

3. Matolcsy M.: Könyv- és irodalmi gyűjtemény magyarországi gyógyszerészeti munkákról 1578–1909. Stephaneum Nyomda RT., Budapest 1910.

4. Márki S.: A magyar kir. FJTE története 1872–1922. Szeged városi nyomda, Szeged 1922.

5. Mezey G.: Az első magyar egyetemi gyógyszertár rövid története (Kolozsvár–Szeged). Gyógyszerésztörténeti Diárium III. évfolyam 2 (10). szám. 109–115. o. (1974. augusztus).

6. Pálmay J.: Maros-Torda vármegye nemes családjai. Adi Árpád könyvnyomdája, Marosvásárhely 1904.

7. Szabó M., Szögi L.: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701–1849. Mentor Kiadó, Marosvásárhely 1998.

8. Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái. V. kötet. Hornyánszky V. Könyvkiadó Hivatala, Budapest 1897. 185. o.

9. Szőkefalvi-Nagy Z. et al.: Részletek Nyulas Ferenc újonnan megtalált műveiből. Comm. Hist. Artis Med. 60–61, 295–330 (1971).

10. Zalai K.: Dr. Issekutz Béla. 1886–1979 (Nekrológ). Gyógyszerészet 23, 10, 361–362 (1979).

11. *** A Magyar Gyógyszerészet Pantheonja (szerk. Zboray B., Hegedűs L., Szmodits L.). Kézirat. Ernyey József gyógyszerésztörténeti Könyvtár és Múzeum, Budapest.

12. Varságh Z.: Issekutz Hugó (Nekrológ). Gyógyszerészi Hetilap 54, 31, 341–342 (1915).

13. Vizi E. Sz.: Issekutz Béla (1886–1979). In: Kapronczay K., Vizi E. Sz. (szerk.): Híres magyar orvosok. Galenus Kiadó, Budapest 2000. 101–103. o.

14. *** Album Chyrurgorum et Pharmacopoeorum 1770–1838/39. Semmelweis Egyetem Orvostudományi Kar levéltára, Budapest.

15. *** A kolozsvári magyar kir. FJTE Almanachja az 1878/79, 1879/80, 1883/84–1914/15. tanévekre. Az Egyetem kiadása.

16. *** Emlékkönyv a kolozsvári magyar királyi FJTE és különösen ennek Orvosi és Természettudományi Intézetei. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXII. vándorgyűlése tagjai részére. Kiadta a Vallás- és Közoktatásügyi Magyar Királyi Minisztérium költségén a kolozsvári Egyetem Orvosi Kara, Kolozsvár 1903. 244. o.

17. *** Szegedi Egyetemi Almanach (1921–1996). Kiadja az Egyetem rektora, dr. Dobozy Attila, Szeged 1997. 143. o

18. *** Magyar Életrajzi Lexikon. 1978–1991. (Főszerk. Kenyeres Ágnes). Akadémiai Kiadó, Budapest 1994. 410. o.

19. *** In memoriam dr. Issekutz Lívia (1918–1991). Gyógyszerészet 35, 10, 553 (1991).

20. *** Dr. Issekutz Hugó (Nekrológ). Gyógyszerészi Közlöny 31, 31, 489 (1915. augusztus. l.).

21. *** In memoriam id. Issekutz Béla. Gyógyszerészet 30, 11, 401–403 (1986).

22. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 576 Fac. Med. Franz Jozsef, dosszié 642/ 1896/97 és 1065/1914/15.






Download 7.26 Mb.
leave a comment
Page66/103
Date conversion14.04.2012
Size7.26 Mb.
TypeДокументы, Educational materials
Add document to your blog or website

страницы: 1   ...   62   63   64   65   66   67   68   69   ...   103
плохо
  1
не очень плохо
  1
Your rate:
Place this button on your site:
docs.exdat.com

The database is protected by copyright ©exdat 2000-2017
При копировании материала укажите ссылку
send message
Documents

upload
Documents

Рейтинг@Mail.ru
наверх