1. Az erdélyi gyógyszertári hálózat kialakulása icon

1. Az erdélyi gyógyszertári hálózat kialakulása


1 чел. помогло.
Similar



Загрузка...
страницы: 1   ...   60   61   62   63   64   65   66   67   ...   103
return to the beginning
скачать
^

Ifj. dr. Horváth Tibor
(1923–1993)


Csíkszentmártonban született 1923. november 2-án (akkor Csík vármegye, ma Hargita megye). Apja id. Horváth Tibor gyógyszerész, később, 1939–1953 közt a madéfalvi gyógyszertár tulajdonosa. Anyja Finesz Olga.

Iskoláit Tordán, Aranyosgyéresen, Gyulafehérváron, majd Csíkszeredában végezte; ez utóbbi helyen érettségi vizsgát tett 1942. június 2-án. Még abban az évben beiratkozik Kolozsváron a visszatelepült FJTE-re. Az egyetemi képzést kötelező módon megelőző gyógyszertári gyakorlatot apja gyógyszertárában végzi Madéfalván, de Besztercén a Feket e Sas gyógyszertárban Melzer Albertnél (sz. 1899. december 27., Nagydemeter, oklevél 1924, Kolozsvár) is gyakornokoskodik 1943 júliusától szeptemberig és 1944 nyarán is. Gyakornoki vizsgáját 1944. szeptember 28-án tette le jó eredménnyel. Kolozsvári egyetemi tanulmányait meg kellett szakítania, mikor az egyetemet tanáraival és hallgatói nagy részével Németországba menekítik. Ő és gyógyszerészhallgató társai Grazba, majd Aufhausenbe kerülnek. 1945-ben amerikai fogságba jut, de még ugyanezen évben folytatja tanulmányait. Előbb Budapesten Matolcsy Károly gyógyszertárában gyakornoki ideje hiányzó hónapjait tölti le 1945. október 1. és 1946. április 1. között, majd Szegeden, miután elismerték gyakornoki éveit és a Kolozsváron végzett tanulmányait, 1946. július 13-án gyógyszerész oklevelet kapott (3). Diplomájának száma: 1064–924–1946.

Visszatér Erdélybe, honosítja oklevelét, és 1946. augusztus 1-től Csíkszeredában Löffler Marcell gyógyszertárában dolgozik 1947. március l-ig. Ekkor Marosvásárhelyre jön, ez év decemberében engedélyt kap szabad joggyakorlásra (288/10. dec. l947 számú igazolás). 1947. március 1-től Grósz Ferdinánd Albina téri gyógyszertárában, majd 1948. szeptember 1-től Suciu Adél Gyógyítás (Tămăduirea) nevű gyógyszertárában dolgozik 1949. április 2-ig (4). Az államosításkor Maroshévízre küldik az ottani gyógyszertár átvételére. 1949 augusztusától ismét visszajön Marosvásárhelyre, az akkori 4. számú gyógyszertárban dolgozik, majd 1950-től 1988-ig, nyugdíjazásáig a város legnagyobb felületű, legtöbb alkalmazottat foglalkoztató és állandó ügyeletet tartó főtéri 1. számú gyógyszertárának lesz a vezető gyógyszerésze. 1959-ben a GYK által szervezett főgyógyszerészi vizsgát sikeresen tette le (5), 1967-ben beiratkozik Kolozsváron doktorátusra. Gyógyszerészi technológiából Ciocănelea professzor irányítása mellett készíti el értekezését, amelyben egy új, növényi eredetű venotonikus gyógyszer előállításával, főleg a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.) magjából előállítható kivonatok terápiás értékesítésével foglalkozott. 1971 szeptemberében kapja meg a gyógyszerészdoktori fokozatot (1). Az általa előállított készítményeket Castanil néven forgalmazta, és elért eredményeiről kongresszusokon, valamint az Orvosi Szemle – Revista Medicală hasábjain számolt be 1968–1970 között.

Behatóan foglalkozott a gyógyszertári szervezési kérdésekkel és az ügyvitellel, az 1960/61-es tanévben a helybeli Egészségügyi Iskola gyógyszerészsegédeket képző osztályában is tanított. Ebből a tárgykörből jelent meg nyomtatásbban 1974-ben román nyelven az Evidenţa şi legislaţia farmaceutică c. tankönyv, valamint 1975-ben magyarul a Gyógyszerészeti ügyvitel és jogszabályozás c. kőnyomatos egyetemi jegyzet, melyeknek társszerzője (2). Sokoldalú munkásságáért 1958-ban (Evidenţiat în munca sanitară 627/1958) és 1971-ben (Meritul sanitar) kitüntették. Gyógyszertárában nagy hangsúlyt fektetett a gyógyszerészek és a segédszemélyzet állandó továbbképzésére, valamint az ott gyakorlatukat végző egyetemi hallgatók és az Egészségügyi Iskola növendékei, a „praxik” gyakorlati munkájára.

1960 júliusában alapított családot, felesége Bucur Adriana Terézia. Házasságukból 1963-ban született fiuk, Horváth Tibor István később az orvosi hivatást választotta (6). 1987. december 31-én negyvenegy év és nyolchónapi lelkiismeretes, odaadó és fáradságos munka után nyugdíjazták. Ezután még helyettesítőként 1988. április 1-ig dolgozott. 1993. szeptember 28-án fáradt szíve felmondta a szolgálatot. Sírja a marosvásárhelyi katolikus temetőben van, ahol szülei is nyugszanak.

Irodalomjegyzék

1. Baciu I., Gozaru L. (red.): Institutul de Medicină şi Farmacie Cluj-Napoca 1970–1979. Editat de IMF Cluj, 1980. 292. o.

2. Péter M., Péter H. Mária: A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (Egyetem) magyar anyanyelvű és magyarul oktató román nemzetiségű tanszemélyzetének kiadványai. In: Barabás B., Péter M., Péter H. Mária (szerk.): A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve. A magyarságkutatás könyvtára XVIII. kötet. Teleki László Alapítvány kiadása, Budapest [1995]. 350. o.

3. *** Szegedi Tudományegyetem Évkönyve az 1945/1946. tanévre. Szeged 1946.

4. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 7, leltár 43. Colegiul farmaceutic, dosszié 4., 38. o.

5. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság, Alap 576, IMF Tg. Mureş, dosszié 749/1959, 32. o.

6. *** Testvére, dr. Albon Tiborné dr. Horváth Olga személyes közlései a családi iratgyűjtemény alapján.


^

Illyés Lajos
(1898–1986)


Marosvásárhelyen született 1898. december 23-án egy ötgyermekes családban. Apja Illyés Lőrinc kúriai bíró, anyja Csíki Ida, akinek családja rokonságban volt Deák Farkassal (2).

Iskoláit szülővárosában végezte, 1916-ban érettségizik, majd még ebben az évben katonai kötelezettségének is eleget tesz, június 1-jén bevonul a marosvásárhelyi 22. Honvéd Gyalogezredhez, ahol 1916. július 1. és 1917. március 15. között katonai kiképzésen vett részt, és ezután a harctérre vezényelik. Ebből az időből maradt fenn kéziratos naplója, amelyben a közvetlen közelében történt napi eseményekről igen nagy pontossággal számol be, a háború kimeneteléről pedig elkeseredetten nyilatkozik (3). 1918. április 15-én tanulmányi szabadságot kér, hogy beiratkozhasson a kolozsvári FJTE-re gyógyszerészi tanulmányai elvégzésére. 1918. november 1-jén szerelt le a katonaságtól, hazatért Marosvásárhelyre, itt spanyolnáthát kapott, s 1919. január 15-ig betegeskedett.

1919. február 15-én lép tulajdonképpen a gyógyszerészi pályára. Gyakornokként első munkahelyéül dr. Jeney István marosvásárhelyi Szent Lélek gyógyszertárát választja, itt 1919. szeptember 27-ig marad. 1919. október 20-tól ugyancsak Marosvásárhelyen dr. Hints Zoltán Arany Szarvas gyógyszertárában folytatja gyakornokságát 1920. augusztus 1-ig. A családi iratgyűjteményben megőrződött a gyógyszertárvezető, dr. Hints Zoltán által kiállított bizonyítvány, amelyben így ír róla: „…erkölcsiségével, páratlan szorgalmával, kiválóan lelkiismeretes munkálkodásával teljes megelégedésemet érdemelte ki, sőt mint egy igen használható, megbízható munkatársat a legmelegebben ajánlhatom” (2).

Gyakornoki ideje leteltével Budapestre ment, ahol 1920. szeptember és október hónapokban elvégzi a gyakornoki tanfolyamot is. A gyógyszerészgyakornoki végbizonyítvány (Testimonum tirocinale) szerint vizsgáit jó eredménnyel tette le többek közt dr. Tóth Lajos egyetemi magántanár, a vizsgáló bizottság elnöke, Winkler Lajos (kémia), Vámossy Zoltán (farmakognózia) és Zoltán Béla budapesti gyógyszerész előtt s így az egyetemre felvehetőnek nyilvánították. 1920 őszén megkezdett egyetemi tanulmányait megszakítás nélkül végezte, és 1922 júniusában a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán gyógyszerész oklevelet kapott. Még egy ideig Budapesten maradt, különböző gyógyszertárakban dolgozott beosztottként mint okleveles gyógyszerész, legtöbb ideig, 1922. november 5. és 1923. augusztus 23. közt a Dévai Szöllőssy István tulajdonában levő gyógyszertárban, majd Gyulán 1924 szeptemberéig. Hazatér Erdélybe, egy ideig kisegítő gyógyszerész Marosvásárhelyen Hints Zoltánnál, majd dr. Debitzky Mihály Őrangyal nevű gyógyszertárában.

1925 márciusában Bereckre megy, ahol Színi Albert gyógyszerész (oklevél 1887, Kolozsvár) Védangyal gyógyszertárában okleveles segéd; itt családot alapított, feleségül vette főnöke Dóra nevű leányát. Így kerül rokonságba a Színi család gyógyszerészeivel. Sógora, Színi Andor (sz.1895. április 21., Bereck) szintén gyógyszerész volt, oklevelét 1920-ban kapta meg Budapesten, majd Kézdivásárhelyen, később Sepsiszentgyörgyön dolgozott; az ő kisebbik fia, Színi László is gyógyszerész lett.

A Színi Dórával kötött házasságból négy gyermek születik: Mária, Lajos, Klára és Kinga (3). Később, 1930. május 22-én szabad joggyakorlásra kap engedélyt (libera practica) a 28 761. sz. miniszteri rendelettel és ekkor átveszi apósa berecki gyógyszertárának a vezetését. 1944. június 15-ig megszakítás nélkül dolgozik, ekkor visszamegy Marosvásárhelyre, és pár hónapig a Gyalui Pál gyógyszerész tulajdonában levő Magyar Korona gyógyszertárat bérli. 1944. szeptember 16-án, miután a berecki gyógyszertárát áruba bocsátotta, a közeledő hadszíntér elől családjával együtt Budapestre menekül, itt Illés Györgyné gyógyszertárában dolgozik 1945. március 2-ig. Házassága a háború viszontagságai közepette felbomlott. Ismét visszatér Marosvásárhelyre, rövid időn belül megbízást kap, hogy Ákosfalván gyógyszertárat állítson fel, mivel az addig ott működő, Berger Gusztáv tulajdonát képező gyógyszertár és a ház a háború folyamán leégett, s így ennek a kis községnek nem volt gyógyszertára.

1947-ben a 93 873. sz. engedéllyel megnyitja saját gyógyszertárát Ákosfalván, ugyancsak Sanitas néven (1), ahogyan az előbbit is nevezték. Itt később új családot alapított. Második felesége az ákosfalvi származású Hajdú Mária Magdolna. Ebből a házasságból még két leány, Csilla és Tünde született. Ákosfalvi gyógyszertárát 1953. május 16-án államosították, őt Makfalvára, majd 1956-ban Parajdra helyezték. Családjával ez utóbbi helységben telepednek le, 1970-ben nyugdíjazzák, visszaköltöznek Marosvásárhelyre; 1974 januárjáig még kisegítőként, helyettesítőként dolgozik (2). Mindenhol értékelték munkáját, mert azt továbbra is lelkiismeretesen végezte, és hivatásnak tekintette a gyógyszerészi pályát.

Mindenki megbecsülte, tisztelte és 1964-ben a román egészségügyi minisztérium is elismerte tevékenységét: 508. számú rendeletével Illyés Lajos gyógyszerész kiváló munkásságát kitüntetéssel jutalmazza. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1972-ben arany, 1982-ben pedig gyémánt oklevéllel tüntette ki ötven-, illetve hatvanéves szakmai tevékenysége elismerése jeléül (2).

1986. április 9-én hunyt el Marosvásárhelyen. Sírja a helybeli református temetőben van. Gyermekei közül egyik sem folytatta hivatását.



^

47. ábra. Illyés Lajos gyógyszerészgyakornoki bizonyítványa (1920) és gyógyszerészoklevele (1922)



48. ábra. Illyés Lajos gyémánt oklevele (Budapest, SOTE –1982)


Irodalomjegyzék

1. *** Románia Országos Levéltára. Maros Megyei Igazgatóság. Alap 7, leltár 43: Colegiul farmaceutic jud. Mureş (1933–1948).

2. *** Családi iratgyűjtemény, személyi iratai, munkakönyve, melyeket özv. Illyés Lajosné bocsátott rendelkezésünkre, kiegészítve személyes közléseivel.

3. *** Leánya, Illyés Kinga marosvásárhelyi színművésznő személyes közlései.






Download 7.26 Mb.
leave a comment
Page64/103
Date conversion14.04.2012
Size7.26 Mb.
TypeДокументы, Educational materials
Add document to your blog or website

страницы: 1   ...   60   61   62   63   64   65   66   67   ...   103
плохо
  1
не очень плохо
  1
Your rate:
Place this button on your site:
docs.exdat.com

The database is protected by copyright ©exdat 2000-2017
При копировании материала укажите ссылку
send message
Documents

upload
Documents

Рейтинг@Mail.ru
наверх